:)
Néha kifejezetten jó egyedül élni.
Ha rendet teszek, senki sem cseszi el, koszolja össze a tiszta lakást, ha neszoljhozzám-van, akkor nyugiban tv/net/akármi, máskor viszont kifejezetten hiányzik a társaság, hogy tudjak szólni valakihez.
Néha Anyuméknál alszom, máskor barátokkal találkozó, de ez kevés.
Éltem már együtt másokkal, ismerem az árnyoldalait is, de ha jófej emberekkel vagy körülvéve (akkor is, ha épp rossz napjuk van), jó, hogy van kihez szólni (máskor meg persze rohadtul zavaró :) ).
Elmennék. Majd egyszer lesz rá keret. Addig formálom.
Nem hagyom magam, hát ennyi volt.
Rossz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, de minden rosszban van valami, ami jó és vice versa.
Az utóbbi időben (2 hó) kissé sokat dohányoztam, most megnyugodtam, visszafogom a cigit is.
Szeretek, de nem kéne ennyit.
Egy baráti beszélgetés azon kívül, hogy oldja a feszkót, arra is jó, hogy a másik korábban nem ismert dolgait is megismerjük és rájöjjünk, mennyi közös van bennünk :)
Én egy olyan helyen nem.
Szakképzettségről papír sokat számít.
Elmondva ér egy bólogatást, bemutatva már ejha.
Igazatok volt, megint :)
Munkakeresésnél miért nem tudják megmondani, hogy "bocsi, mégsem te"?
Annyival korrektebb lenne...
Elalvás előtt beindul a kisregény.
Nem bánom, bár így elhúzódik az ébrenlét.
A meló keresős-önmagam fejlesztős időszakban nem látok előre 1 héttel sem... Rossz.
Persze vannak fix dolgok, de a köztes idő kérdéses, így nehéz programot egyeztetni, de megoldjuk.
A döntés a kezemben, nem hunyászkodom meg.
Önmotiválás kell.
Jöjjön a sírás, kimegy a feszkó.
Az utóbbi fél év kegyetlen, de volt már rosszabb is.
Szeretnék már egy kicsit nyugton lenni. Rendeződjön a helyzet.
Kell.
Android önállósítja magát... Öröm é' bódottá'...
Edzés kell. Mostanában hanyagoltam, hiányzik.
Kimegy a feszkó, jobban érzem magam a bőrömben.
Megéri, akármennyi is a fizetés.
Nagyon durva, mennyi pénzt lehet egy átlagos munkával keresni...
Amíg nincs jobb, ami több tudással jár (in progress), addig kell mellékes is.
Mint a tolvajtempóban Angie.
Gyere már.
Aki engem, nekem nem.
A testbeszéd fontos.
Sok mindent le lehet szűrni és kevesebb a negatív meglepi.
Nem kell mindenről beszámolni. Senkinek.
Rájöttem, hogyan. Amit régen magyaráztatok, mára magamtól lett egyértelmű.
Ha nem értem, nem látom át, nem fogom azt csinálni.
Tapasztalat kell. Fájnia kell.
Nagyszájú :)
Szexuális vonzerő már az éteren át is :)
Ha tudom, mik a hibáim, tudok javítani rajtuk.
Ha akarok.
Amit gyengeségnek érzünk, nem mindig az.
Lehet csupán őszinteség, megnyílás is.
Jobb esetben szerethető.
Ne akarj sebezhetetlennek látszani.
Senki sem az.
Az idő, amit visszaforgatni nem lehet.
Sokaknak, ha nem is mindenkinek, van olyan időszak az életében, ami totál időpazarlás volt.
Rossz belegondolni, mennyi mindent lehetett volna csinálni.
Visszafordíthatatlan, de tanulságos.
Kipróbálnám.
Hülye kérdésre hülye válasz, avagy szarkazmus.
Melóban is, finoman.
Bírom azt, akinek nem esik le.
"Tééényleg?" - nem.
Az emberek nagy része nem gondolkodik és simán elhiszi, amit ilyenkor mondok.
Jobb esetben pár pillanatnyi gondolkodás után rájön, hogy hülye választ kapott és jobb esetben mosoly a vége vagy nevetés.
Ha nekem egyszer meglesz végre a saját helyem, ott addig nem lesz kiszolgálás, míg a vendég nem köszön normálisan, nem kér normálisan.
Vagyis egy "Jó napot (kívánok)" vagy egy "szia" legalább és a "kérek szépen".
Nem lesz az, hogy "egy ilyet meg olyat".
Felnőtt ember ne hisztizzen a büfében, ha épp nincs a kedvence.
A nyávogást hagyd meg a macskának. Rossz hallgatni.